Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer majd órákat töltök használt gyerekruha hirdetések böngészésével. Pedig itt vagyok, Emma tíz hónapos, és már profi vadász lettem a online piactereken. Ami újként megfizethetetlennek tűnt, az használtan elérhető közelségbe került.
Emma március végén született, és mint minden elsős szülő, mi is túlzásba estünk a készülődéssel. Vadiúj ruhák sorakoztak a komódon, méret szerint rendezve. 50-estől 68-asig minden megvolt előre. Aztán persze kiderült, hogy a baba nem olvasta a mérettáblázatot – két hét alatt kinőtte az 50-es és 56-os készletet.
A váltás akkor jött, amikor rádöbbentem: egy 62-es márás body, amit Emma maximum hat hétig hord, annyiba kerül, mint a felnőtt pólóm, amit évekig fogok viselni. Ez valahogy nem tűnt logikusnak. Elkezdtem számolni, és kijött, hogy havonta egy kisebb vagyon megy el babaduhákra.
Az első használt ruha véletlenül érkezett. A szomszédasszony hozott át egy doboznyi 68-as és 74-es holmit, amit a lánya kinőtt. „Még jók ezek, kár lenne kidobni” – mondta. Először csak udvariasságból fogadtam el, de amikor átnéztem, meglepődtem. Gyönyörű, alig használt darabok voltak.
Innentől nem volt megállás. Felfedeztem a Facebook marketplace-t, a helyi baba-mama csoportokat, a gardróbvásárokat. Megtanultam, hogy a legjobb fogások reggel korán vagy késő este vannak, amikor feltöltik az új hirdetéseket. Kifejlesztettem egy stratégiát: először mindig a méreteket néztem, aztán az állapotot, végül az árat.
A férjem eleinte szkeptikus volt. „Használt ruhát a gyerekünkre?” De amikor megmutattam neki, hogy egy alig viselt, márkás rugdalózóért annyit fizettem, mint egy kávéért, meggyőztem. Főleg, amikor látta, hogy Emma két hét után úgyis kinövi.
74-es méretnél történt az áttörés. Találtam egy anyukát, aki komplett gardróbot árult – a lánya túl gyorsan nőtt, nem is viselte mindet. Harminc darabos csomag, vegyes téli-nyári holmik. Amikor átrázram, olyan volt, mint a karácsony. Márkás bodyk, dizájner kis ruhák, minden hibátlan állapotban.
Hat hónaposan Emma már mászott, és a szép ruhák háttérbe szorultak. Használtan vettem farmernadrágokat – úgyis térdre esik velük, minek legyen új? A játszós ruhák 90%-a használt lett. És tudod mit? Senki nem vette észre. Sőt, mindenki dicsérte, milyen jól öltöztetem.
A méretváltásoknál lett igazán hasznos a használt piac. Amikor Emma hirtelen növésnek indult, és pénteken észrevettem, hogy minden 80-as kicsi, szombaton már volt új (használt) készlet 86-osból. Nem kellett bevásárlóközpontba rohannom, nem kellett vagyont költenem.
Közben én is elkezdtem eladni, amit Emma kinőtt. Kialakult egy körforgás – amit eladtam, abból vettem a következő méretet. Volt egy excel táblám, amiben vezettem, miből mennyi van, mi hiányzik még. A férjem viccesen „Emma gardróbmenedzserének” hívott.
Voltak persze csalódások is. Egyszer vettem egy „kiváló állapotú” téli overall-t 92-es méretben. Amikor megérkezett, látszott, hogy több szezont is megélt már. A cipzár akadozott, a színe kifakult. Reklamáltam, végül visszakaptam a pénzem. Tanulság: mindig kérj részletes fotókat.
A legemlékezetesebb vétel egy 86-os méretű, hímzett népviseletes ruha volt. Az eladó mesélte, hogy dédnagymama készítette még, azóta öröklődik a családban. Most már nem volt kire, ezért adja el. Meghatódtam, és megígértem, hogy vigyázok rá. Emma viselte a március 15-i ünnepségen az óvodában.
Egy éves kora után még tudatosabb lettem. Megtanultam, hogy mely márkák tartósak, melyek bírják a sok mosást. Használtan ezekre vadásztam. Volt egy német márka, amit különösen szerettem – még használtan is úgy nézett ki, mint az új.
Most, hogy Emma két és fél éves, már együtt válogatunk. Ő is élvezi a „kincskeresést”. Múltkor találtunk egy 98-as méretű unikornisos pulóvert, az lett a kedvence. Nem érdekli, hogy használt – neki az számít, hogy szép.
A spórolt pénzből tudtunk venni dolgokat, amik tényleg számítanak. Jobb autósülést, minőségi cipőket (azokat sosem vettem használtan), fejlesztő játékokat. És persze, különleges alkalmakra új ruhákat – de már csak akkor, ha tényleg megérte.
Ha valaki megkérdezi, nem szégyellem: Emma gardróbjának 80%-a használt. Környezetbarát, költséghatékony, és gyakran jobb minőségű, mint amit új áron megvehetnék. És ami a legfontosabb: Emma boldog, kényelmes ruhákban van, amiket nyugodt szívvel koszolhat össze a játszótéren.
Most már én is tanácsadó lettem a baráti körömben. Ha valaki babát vár, elmondom: ne költs vagyont újszülött ruhákra. Két hét, és kinövi. Inkább fogadd el a felajánlásokat, nézz körül a használt piacon. A megspórolt pénzt tedd félre – úgyis kell majd másra. És ne feledd: a babának mindegy, hogy új vagy használt a body. Csak tiszta és kényelmes legyen.
